Tananyag

Biofizikai éghajlatosztályozási módszerek

Szerkesztette: Ács Ferenc és Breuer Hajnalka

Az éghajlat az éghajlati rendszerösszetevői (atmoszféra, hidroszféra, bioszféra, krioszféra és litoszféra) kölcsönhatásának eredményeképpen létrejövő állapotok egymással egyensúlyban levő sokasága. Ezen állapotsokaságok egyik eleme az adott területre jellemző növénytakaró; a növénytársulások összetétele és tulajdonságaik változatossága. Humboldt and Bonpland (1807), valamint Grisebach (1866) felismerték, hogy a hasonló klímákban a növényzet is hasonló. Meggyőződtek arról, hogy ha vannak is különbségek a hasonló klímák növénytársulásai között, ezek a különbségek kisebbek, mint a hasonlóságok. E felismerés alapján az éghajlatok osztályozása és a közöttük levő határok megvonása elvégezhető a vegetáció-típusok csoportosítása és a közöttük levő határok elemzése alapján is. E felismerés a generikus éghajlat-osztályozás alapja. Így lettek az leíró éghajlattan és a botanika rokontudományok.

A legismertebb generikus éghajlat-osztályozási módszerek (Köppen, 1936; Holdridge, 1947; Thornthwaite, 1948; Geiger, 1954) a 20. század közepe táján alakultak ki. Köppen és Thornthwaite módszerének első magyar alkalmazásaira nem kellett sokáig várni. Köppen módszerének magyarországi alkalmazhatóságát elsőként Réthly (1933) vizsgálta. Thornthwaite módszerét Magyarországon többen, s több szempont alapján elemezték. Ezen munkák közül megemlíthető Berényi (1943), Szesztay (1958), Kakas (1960) és Szepesiné (1966) tanulmánya. Holdridge (1947) módszerének hazai alkalmazhatóságát elsőként Szelepcsényi és mtsai. (2009b) vizsgálták.

Napjainkban e módszerek a leíró éghajlattan szerves elemei. A meteorológia és a klimatológia gyors fejlődése következtében e tudománynak – elsősorban leíró volta miatt – már csak tudománytörténeti jelentőséget tulajdonítanak. E szakkönyv ezen az állásponton próbál árnyalni a maga szerény eszközeivel. A módszerek bemutatása, alkalmazása és összehasonlítása mellett – ami magyar nyelvterületen eddig egyedi próbálkozás – arra is törekedtünk, hogy a módszerekkel kapcsolatos sajátos gondolkodást is bemutassuk; így egyfajta történelmi áttekintést is adtunk a leíró éghajlattan fejlődéséről. E fejlődést a leíró éghajlattan módszereit megalkotó és alkalmazó kutatók életrajzának bemutatásával kívántuk színesebbé tenni. A könyv egyúttal a leíró éghajlattan témakörével kapcsolatos legújabb hazai ismeretek gyűjteménye is. Itt elsősorban a Thornthwaite (1948) módszerével, valamint a módosított Thornthwaite (Ács és mtsai., 2007) féle modellel kapott klímaképletek területi eloszlásával kapcsolatos megállapításainkra gondolunk.

Kategóriák: 

Online változat: 

http://ttktamop.elte.hu/online-tananyagok/biofizikai_eghajlatosztalyozasi_modszerek